Porvoo Helsinkitől 50 km-re északkeletre található, Finnország második legrégibb városa (az első Turku). A hagyomány szerint 1346-ban kapott városi rangot, valószínűbb azonban, hogy erre 1380 körül került sor. Porvoo és Helsinki viszonya sokban hasonlít a Budapest és Szentendre közötti kapcsolatra.
 
A város nevének kialakulása rendhagyó. Kezdetben egy erőd volt itt, a lábánál kanyargó folyót pedig két szó, a borg (vár) és az å (folyó) összetételével Borgå-nak hívták. A finn nyelvben ez később Porvoo formában rögzült, és a középkorban gyorsan fejlődő várost is így kezdték nevezni. Ma a névadó erőd nyomai gyakorlatilag láthatatlanok.
 
A városnak 48 827 lakosa van, 51%-a nő, 49%-a férfi. Kétnyelvűsége a mindennapi életben is megjelenik. Az itteniek finnül és svédül beszélnek, néha egy mondaton belül. Körülbelül 65% a finnül beszélő, és 32% a svéd anyanyelvű. A lakosság 3%-a más nyelven beszél. Az itt lakók több mint fele a kereskedelemben és szolgáltatásban dolgozik, míg egyharmad az iparban.

A Porvooban található először fából, majd később kőből épült középkori templom a székesegyház (Tuomiokirkko). A hangulatos, régi környezetben álló templomot már 1414-ből említik az írások, de igazi jelentőségre akkor tett szert, amikor 1724-ben a püspökség Viipuriból Porvoóba költözött. Az 1920-as évek óta a svéd nyelvű egyházmegyének is Porvoo a központja (így pl. Ahvenanmaa is hozzátartozik). 1809-ben tartották Porvoóban az első finn országgyűlést a függetlenség elnyerése után, itt, a püspöki templomban esküdött meg I. Sándor orosz cár a finn alkotmány tiszteletben tartására. Itt tartotta esküvőjét a Formula–1-es világbajnok autóversenyző Mika Häkkinen is. A templomban látható I. Sándor mellszobra, Walter Runeberg alkotása (1909).
 
A székesegyház mellett harangtorony és egy 1740-ből származó fatemplom áll. A templom kapujából a Lukitalót (Líceumot) lehet látni. Finnországban a kereszténység felvétele után a katolikus egyház kolostori és városi iskolákat alapított Porvoóban, Viipuriban és Raumában is. Itt a legfontosabb az olvasás, számolás és az írás elsajátítása volt, és csak a papi rétegek képzésével foglalkoztak, ez még nem terjedt ki az egyszerű nép körére.
 
A Líceumban tanult Adolf Ivar Arwidsson (1791–1858), a turkui Auróra-kör, a fennomán mozgalom egyik vezéralakja, valamint Sjögrén Antti Juhana, a későbbi pétervári akadémikus (1794–1855), akinek része volt benne, hogy Castrén és Reguly Antal eljutott Szibériában élő nyelvrokonaink, a manysik és a hantik (vogulok és osztjákok) földjére.