Mika Toimi Waltari (Helsinki, 1908. szeptember 19. – Helsinki, 1979. augusztus 26.) finn író.
 
A rendkívül termékeny és sokoldalú finn író elsősorban történelmi regényeiről híres, egyik legismertebb műve az ókori Egyiptomban játszódó Szinuhe (Sinuhe, egyptiläinen, 1945).

Apja, Toimi Armas Waltari, iskolaigazgató és evangélikus lelkész volt, édesanyja Olga Maria Johansson irodai ügyintézőként dolgozott. A Waltari családnak három gyermeke volt. Mika 1908-ban született, ötéves volt, amikor meghalt édesapja, ezután édesanyja és nagybátyjai nevelték, egyikük Toivo Waltari, teológus, másikuk, Jalo Sihtola, mérnök volt.
 
Az egyetemen a család kérésének ellenére irodalmat és teológiát tanult, 1924-ben a filozófiai tudományok kandidátusa lett. Először egy könyvkiadóban dolgozott szerkesztőként, majd kritikusként. Hosszú utazásokat tett külföldön, több évig élt Franciaországban. 1938-tól csak az irodalomnak élt. Már a háború előtt elismert író volt hazájában.

Kisregényei
 "Isten elől menekülve" (Jumalaa paossa)1925. *
 Virágzik a föld (Multa kukkii, 1930) *
 Ne legyen többé holnap (Ei koskaan huomispäivää, 1937) *
 Ez meg sem történhet (Sellaista ei tapahdu, 1939) *
 Aranyhajú (Kultakutri, 1946) *
 Holdvilág (1953) *
 Fine Van Brooklyn

Regényei
 Szerencsés Félix (Feliks onnellinen) (magyarul: 2000)
 Az asszony és az idegen (Vieras mies tuli taloon) (magyarul: 1993)