A vappu neve a katolikus Szt. Walburga apáca nevéből ered, akiről többek között május elsején emlékeztek meg. A vapput finn karneválként is emlegetik. A finn majálist a mai formájában az 1800-as években kezdték ünnepelni diákok. 1979-ben hivatalos zászlós ünnep lett a finn munka ünnepeként. Mára elsősorban tavaszünnepként tartják számon, hogy mindenki egyformán részesülhessen az ünnepből.  Az ünneplés már a május elsejét megelőző napon elkezdődik. Helsinkiben hagyományosan Havis Amanda szobránál gyülekeznek az érettségizettek és délután hat órakor felteszik rá a lakkit, azaz az érettségizett diákok fehér tányérsapkáját. Ugyanekkor mindenki más is, a fiatalok és az idősebbek is felteszik a fejükre a lakkit. Általában ugyanez történik szerte Finnországban és minden városban sapkát kapnak a szobrok is. Ezután hamar kialakul a karneválhangulat, ugyanis a finnek felhőtlen és féktelen ünneplésbe kezdenek, kimennek az utcákra és szerpentint, léggömböket, álarcokat és trombitákat vesznek. Sokan étterembe mennek, találkoznak az ismerősökkel és a barátokkal. Az egyetemisták felvonulnak, kórusok, fúvószenekarok lépnek fel és bőséggel fogyasztják együtt az alkoholt. A finnek ilyenkor lelkesen társalognak és koccintanak akár idegenekkel is. Az ünnep hagyományos ételei a fánkok (pl.: tippaleipä, munkki) és a sima (házisör/méhsör). A vappura jellemző bőséges evés-ivásnak az a jelentősége, hogy az emberek így gyűjtenek erőt a közeledő nyárra. Másnap már mindenki visszafogottabban ünnepel. Május elsején reggel a családok és a barátok általában közös villásreggelire gyűlnek össze, később pedig piknikezni indulnak a parkokba.