Felülete és vizei.

F. egyenlőtlen felületü, gránit fensik, amelyen tavakkal és nagy mocsarakkal körülfogott számtalan emelkedés van elszórva. A természet átmenetet alkotott benne Skándináviától Oroszország sikjára. Miként ez előbbinek, megvannak gránitsziklái, tiszta vizzel telt medencéi és a régi morénák maradványai, de nincsenek a skandináv hegységhez fogható hegyei; ellenben a sik föld, mely az Uralig és a Kaukázusig terjed, már itt veszi kezdetét. A legnagyobb emelkedések É-on, Svéd- és Norvégország közé beékelt részében vannak; itt emelkedik ki F. legnagyobb hegye, a Haldisok (1258 m.), tőle D-re van a Jollamvaivi (1146 m.); jóval alacsonyabbak a Pallastunturi (858 m.), Yllastunturi (760 m.) és Peldoavi (667m.). Ezektől D-re csak földhátak és dombok láthatók; köztük a legjelentékenyebbek: a Maan-selkä, amelyet a Suola-selkä a norvég hegyekhez csatol; a Kainan- selkäben, körülbelül az é. sz. 64⁰ 40" alatt van a Teiri-harju (333 m.); attól D-re vonul el a Suomen- selkä, amely több ágat bocsát ki magából az ország D-i részébe, ahol a gránit fensik átlagos magassága 90-100 m. Mindezen földhátak az országot 5 medencére osztják. Az elsőnek főfolyója a Taua, amely a suola-Selkän eredő két pataknak, a Cseskem- és az Enara-jokinak összefolyásából ered, Norvégia felől határul szolgál és a Tana-fjordba torkollik; a medence közepét az Enare-tó vagy Inara-träsk foglalja el, amelyet a többi közt az Ivalo-joki táplál és a melynek lefolyása a Pats-joki. Az ÉNyi-i medence Uleaborg tartomány nagyobb részét foglalja magában, folyói közül a nagyobbak a Muonio, amely a svédországi Tornea- träskből kifolyó Torneaval egyesül és ez utóbbinak neve alatt a Bottni-öböl É-i részébe torkollik. A Tornea, valamint a tőle K-re folyó Kemi-joki tele van sellőkkel és ezért a hajózásnak semmi hasznot nem hajt. A 220 km. hosszu Ulea-elf az Ulea- träskből jő és a belső kereskedelmet jelentékenyen előmozdítja. Tovább D-re vannak még a Siiko-joki, az Iso-joki és a Lappo-joki, amelyek mindannyian egymással egyközüen folynak. A harmadik, a DNy-i medence vizeit szintén a Bottni-öbölbe önti. A főfolyó itt a Kumo, amely 170 kisebb-nagyobb tónak és több folyónak vizeit gyüjti össze medrébe; e tavak közül a legnagyobbak a Nasi-järvi, a Langelmavesi, a Palkane stb. Maga a Kumo a Nasi-järviből folyik ki. Az Aura-joki széles, de nem hosszu folyó, az Aland-szigetekkel szemben torkollik. A negyedik és ötödik medencének a Finn-öbölbe van a lefolyása, még pedig részint közvetetlenül, részint a Ladoga és Neva közvetítésével. Ez a vidék az, amelytől F. «az ezer tó országa» nevet kapta, mert itt csaknem több a viz, mint a szárazföld (F.-nak összesen 120 nagy és több ezer kis tava van). A Tavastehusi medencében a Vanda folyó csak annyiban fontos, amennyiben Helsingfors mellett folyik el. A legnagyobb folyó a Kymmene. A legjelentékenyebb tavak, a Kolima-järvi, a Keitelo, a Puultavesi, a Vesi-järvi, a Ruotsalainen stb. fölös vizüket mind az itteni fővizgyüjtőbe, a körülbelül 200 km. hosszu és 25 km. széles Paijäne-tóba öntik; ebből folyik ki a kanyargós Kymmene, hogy 5 ágban a Finn-öbölben torkolljon. Végül F. K-i részének főmedencéje a Saima-tó, amelynek szakadozott partjai, számos apró szigete és gránitszirtje van és környéke nagyon mocsáros; ez a rezervoárja a kristálytiszta vizü Puru-vesinek, a Lapp-vesinek, a Hanki-vesinek, Haapa-vesinek, Ori-vesinek stb. Lefolyása a Vuoksi, amely a Ladogába torkol és a nagyszerü Imatra-zuhatagot alkotja; ahol a folyó 42 m.-re szorul össze és 600 m.-nyi uton rohan le 19 m.-rel mélyebbre. Vizének nagy bőségére nézve egy európai zuhatag sem mulja felül. Dörgése elhallatszik félmértföldnyire. A Finn-öböl ÉK-i végéből Viborg mellől 56 km. hosszu csatorna 28 zsilip segélyével fölvisz a Saima-tóba, melyen gőzhajókkal is feljuthatni. Oly területet, amely még egyszer akkora, mint a tavaktól elfoglalt terület, mocsárok és tőzeg takarnak. Ezek kiszárítása, illetőleg termékennyé tétele csak lassan halad előre.

Éghajlat és termékek.

F. éghajlata nem oly zord, mint északi fekvéséből következtetni lehetne. D-i részét a +5°-os izotherma, É-i részét az Enara-tó, környékét pedig a -2°-os izotherma szeli át. Az egyes évszakok között a hőmérsékleti különbségek igen jelentékenyek. Helsingforsban ritkán ugyan, de mégis előfordul, hogy a hőmérő -30°-ot mutat, északabbra eső vidékeken pedig-40°-ot is, viszont nyáron nem ritkán a hőmérő az árnyékban is fölszáll a +30° fölé. Olyan országban, mint F., amely 10 szélességi fok alatt terül el, a különböző szélességi fokok alatt a hőmérséklet meglehetősen nagy különbségeket mutat fel.

Nagy károkat okoz a gyakran augusztusban is beköszöntő fagy. A szárazság ritka s az ország földjét elég eső éri. Helsingforsban átlag 162 esős napra számítanak és az évi esőmennyiség itt 522 mm. Legtöbb eső esik Orimattilában (700 mm.), a Salpaus-selkä-től D-re. A növény- és állatvilág csaknem ugyanolyan, mint a Skandináv-félsziget É-i részében. 712-féle dikotyledont, 315 monokotyledont és 49-féle harasztot találtak. A fák közül a leggyakoribb a különböző fenyő és nyir; délen vannak tölgyek, hárs- és szilfák is. A mi gyümölcsfáink is csak a déli részeken hoznak érett gyümölcsöket; a cseresznye Vasatól É-ra már nem érik meg; az almafa a 64°-on tul már csak virágot terem; az Enare-tótól É-ra pedig már a tundrák kezdődnek. A művelés alatt álló föld aránylag csekély, körülb. 845000 ha., ebből kerti növényekre 15000, rozsföldekre 300000, árpaföldekre 120000, zabföldekre 100000, tatárkavetésekre 3000, kétszeresre 5500, burgonyára 21000, takarmányra 10000, lenre és kenderre 15 ezer ha. esik, mindezekhez még mintegy 250000 ha. ugar számítandó. E földeken az évi átlagos termés 4,5 millió hl. zab, 5-6 millió hl. burgonya stb. Bár a jobb földeken az elvetett mag 10-12-szeresével fizet, az évi termés a szükségletet nem fedezi és a finneknek az oroszoktól kell gabonát venniök; csakis zabot visznek ki leginkább Angliába és rozsot, főképen Vasa környékéről, vetőmagnak Svéd- és Oroszországba. Bár a finnek a legujabb időkig nagy erdőpusztítók voltak, az erdőségek még mindig óriási területeket (20732800 ha.) borítanak; a legtöbb erdő (14282266 ha.) a kincstár birtoka. Az összes erdőségek értékét (1887) 49,7 millió finn márkára (1 = 40 kr.) becsülik és csupán a kincstári erdők éves jövedelme másfél millió márka. Nagyon fontos F.-ra nézve az állattenyésztés. 1889-ben összesen volt 289810 lova, 1268239 szarvasmarhája, 1032184 juha, 186018 sertése, 72653 rénszarvasa (az északi részeken) és 16795 kecskéje. A F.-i ló kicsiny, de rendkivül kitartó és erős; a szarvasmarha-faj tetemesen nemesbült idegen fajokkal való keresztezés következtében. Az állattenyésztés jövedelmező voltát mutatja, hogy csupán vajból több mint 8 millió kg.-ot adnak el évenként. A vadászat és halászat, különösen ez utóbbi sok embert foglalkoztat. A kártékony állatok: medvék, rókák, farkasok, hiuzok stb., bár irtásukra jutalom van kitüzve, még mindig nagy károkat okoznak. A hódra és jávorszarvasra a vadászat tiltva van. A legnyereségesebb a kis heringre (Culpea harengus) való halászat, melyet a tengerpart-vidéken üznek, s amelyből nagy mennyiséget adnak el külföldre is; a lazacot különösen a nagy folyókban fogják. Bár az ország hasznos ércekben nem szegény, ezek bányászata jelentéktelen. A vasércbányák száma még 1862. husz volt, de most mind el vannak hagyva; most már csak a tavak és mocsarak fenekéről nyert vasat dolgozzák fel. A legjobb cinn- és rézbánya a Ladoga-tó mellett Pitkäranta; az Enare-tóba torkolló Ivalo folyó homokjából aranyat mosnak. Gránitja a külföldön is jóhirnévnek örvend, és a szt. pétervári épületek, rakodók, hidak nagyobbára DK-i F.-ból, Pyterlahti vidékéről valók. A Ladoga északi partjain Impilahti, Sortavale, Ruskeala stb. vidékein igen szép vörös márvány található; Ilomantsi vidékéről malachitot nyernek. Látogatott fürdőhelyek: Hangö az ország déli végében, Mariehamm Alandon és Nadendal.

Lakosság, ipar, kereskedelem és szellemi műveltség.

Az 1890. népszámlálás szerint F. lakóinak száma 1380140, és pedig 1171541 férfi és 1208599 nő (1815. még csak 1095957 volt). A lakosság nagyobb része falvakban lakik; városi lakosság az összes népségnek csak 10 %-a; vallás szerint a tulnyomó többség (98 %), vagyis 1334547 személy luteránus; a görög-keletiek száma 45132, a katolikusoké 461, az izraelitáké 800; ezekhez járul nehány disszidens és kálvinista. Nyelvi szempontból a lakosság nem oly homogen. A többség finnül beszél; Alandon és az Abo melletti szigeteken, Nyland- és Vasa-län partvidékein svédek laknak; oroszul az orosz katonaságon, az orosz kereskedőkön kivül még Viborg-län nehány községében beszélnek. Az északi részekben lakó lappok száma: 1000; körülbelül ugyanannyian vannak a cigányok, akik mind vándorló cigányok. Az 1890-ki népszámlálás szerint volt anyanyelv szerint a városokban 150883, a falvakban 1897662, összesen 2048545 finn; 322604 svéd (a városokban 78941, a falvakban 244113), 5795 orosz, (4105 a városokban, 1690 a falvakban) és 3196 más nyelvet beszélő. A házasságkötések száma volt (1890) 16885, (1891) 16572; a születésekéi (1890) 79998, (1891) 84377; a halálozásoké (1890) 48617, (1891) 52964. A kivándorlás, ami ezelőtt főképen Oroszország felé irányult, ujabban Észak-Amerika felé fordult, ahol jelenleg a finnek száma már 50000; különösen az északi länekből és az Aland-szigetekről évenkint 8-10000 ember hagyja el a hazáját. Ámbár F. elsősorban földmüvelő ország, ipara a legutóbbi évtizedekben fejlődni kezdett. Jelentékeny iparág a faipar; 340 fürészmalom, amelyek közül 174-et gőzerő hajt, 34 millió márka árut termel; a vasipar 15 kohóval, 24 vasöntővel, 10 hengerművel és 29 egyéb vasművel 12 millió márka árut produkál; a papiripar 3094 munkást foglalkoztat, évi termelése 5,3 millió kgrm celluloze és 13,3 millió kgrm papir. A vizi- és szélmalmok száma több ezer, köztük több gőzmalom; pálinkagyár van 106, sörfőző: 89, 1036 munkással és 20 millió l. sörtermeléssel; cukorgyár 2 (Thölöben a főváros közelében és Aurában), mintegy 3 millió kgrm termeléssel; dohánygyár valami 30. A szövő- és fonóipar szintén nagy haladást tett; 6 pamutfonó és szövő, 16 gyapjuszövő (köztük a littoisi a legnagyobb) és 1, a tamperei vászonszövő foglalkozik vele. A bőrgyárak száma 588, köztük a legnagyobb az uleaborgi. Ezeken kivül vannak illatszer-, gyujtó-(a björneborgi sokáig egyike volt a legnagyobbaknak Európában), gyertya-(Viborgban és környékén), kalap-, keztyü-, ing-, paszománt-, kocsi-, fayence-,porcellán-, kályha- (különösen Helsingfors környékén), üveg- és gépgyárak. Az összes gyári- és kisipar (a bányászatot kivéve) 1890. 49137 munkást foglalkoztatott és a termelt áruk értéke kitett 141748000 márkát. F. Oroszországtól külön, önálló vámterület, külön vámtarifája is van; kereskedelmének érdekeivel a szt. pétervári császári szenátus külön osztálya foglalkozik; külföldön az orosz konzulok képviselik, de Londonban és New-Yorkban finn tolmácsok vannak melléjök rendelve. A belső forgalom főképen a viziutakat használja; az országutak igen jók; a vasuti vonalak hossza (1893 aug. 1.) 1987 km.

A legfontosabb kereskedelmi cikkek a behozatalnál: gabona (48,2 millió márka), kávé (10,8), vas (8,5), pamut (6,4), cukor (6,2), gépek (4,5), pamutszövetek (3), kémiai szerek, festékek (2,9), bor (2,9), fonalak (2,3), ruhák (2,3), nyersbőr (1,9); a kivitelnél: fa (41,4), vaj (15,4), papiros (9,3), vas (3,2), bőráruk (2,7), halak (2,6), pamutszövetek (2,6), szurok és kátrány (1,8), állatok (1,7), üveg (1,2). Mindezen árukból esik élelmi- és élvezeti cikkekre a bevitelnél 67 %, a kivitelnél 22 %, állatokra a kivitelnél 21 %, nyersterményekre a bevitelnél 18,2 %, kivitelnél 56,6 %, iparcikkekre a bevitelnél 14,8 %, a kivitelnél 19,3 %. A kereskedelmi hajóraj (1892) 2097 hajóból (köztük 386 gőzös) áll, 251382 t. tartalommal. A hajóforgalmat 1892. a következő számok mutatják: megérkezett 6884 hajó, 1311837 t. tartalommal; ebből finn: 5083, 652891 t.-val; orosz: 321, 51353 t.-val; idegen: 1480, 607593 t.-val; elutazott: 6830 hajó, 1306330 t. tartalommal; ebből finn: 5033, 646731 t.-val; orosz: 316, 50978 t.-val; idegen: 1481, 608621 t.-val. A népnevelés aránylag magas fokon áll; különösen sok történt e tekintetben 1866 óta, midőn a népoktatást törvényben szabályozták. 1890. 1000-nél több állandó népiskola állott fenn, amelyekhez járulnak még a vándoriskolák (ezek nehány hónapig vannak egy-egy faluban) és az ugynevezett kis-iskolák (pikku koulu), amelyekben csak olvasást és irást és az ének elemeit tanítják. Az iskolaköteles (7-16 éves) gyermekek közt alig van 10000, akik nem részesülnek oktatásban és csakis főképen testi v. szellemi hibáik miatt. A középiskolák száma is jelentékeny; 1892. volt 16 klasszikus liceum (nyolcéves tanfolyammal) és 6 reáliskola, amelyek szakiskolákra készítenek elő; ezen szakiskolák: 1 gazdasági intézet Mustialában, 13 földmüvelés-iskola, 1 erdésziskola Evoisban, 6 kereskedelmi iskola, 7 hajósiskola, 1 zeneiskola Helsingforsban, 4 tanító- és tanítónőképző,1 finn kadetiskola Fredrikshammban, 2 felsőbb leányiskola. Főiskolák: a műegyetem és a tudományos egyetem 4, illetőleg 5 fakultással Helsingforsban (l. o.). Az iskolák egy jó részében még svéd a tanítás nyelve, de ezt jobban és jobban kiszorítja mostanában a finn nyelv. A tudós társaságok közt az elsőhelyet a finn irodalmi társaság (Suomalaisen Kirjallisuuden Seura) foglalja el, amely a finn haza ismeretét és a finn nyelvnek és irodalomnak előmozdítását tüzte ki céljául; évkönyveiből, a Suomiból (1892) 45 kötet jelent meg, a Suomalaisen Kirjallisuuden Seuran Toimituksia-ból 79 sorozat. A helsingforsi tudós társaság (Finska Vetenskapssocieteten) amely 1838. keletkezett és három (természettudomány-matematikai, természetrajzi, történelem-filozofiai) osztályra oszlik, munkálatait az Acta societatis scientarium fennicae cimen adja ki; Societas pro Fauna et Flora fennica 1821, a finn történelmi társulat (kiadványai Historiallinen Arkisto) 1875, az archeologiai egyesület (kiadványa a Suomen muinaismuisto yhtiön aikakauskirja) 1870 óta áll fenn; ezeken kivül említést érdemelnek még az orvos-egyesület, a jogtudományi és pedagogiai társulat. A képzőművészetek előmozdítását a Finska Konstföreningen tüzte ki céljául és ez okból finn festők és szobrászok műveiből gyüjteményt is állított össze. Az ujságirodalom nagy kára, hogy nincs sajtószabadság; az ujságok előzetes cenzurának vannak alávetve; ennek dacára 1891. 134 ujság és időszaki folyóirat jelent meg, amelyek közt 79 finn és 55 svéd nyelven. A politikai lapok közül 16 (7 finn és 9 svéd) naponként, 46 (30 finn, 16 svéd) pedig 1-4-szer jelenik meg hetenként. A folyóratok közül 3 (2 finn, 1 svéd) irodalmi, 7 (4 finn, 3 svéd) vallásos, 4 (2 finn, 2 svéd) orvostudományi, 3 (2 finn, 1 svéd) pedagogiai tartalommal jelent meg; volt továbbá 4 illusztrált, 3 mezőgazdasági, 30 néplap stb. A finn nemzeti pártnak az Uusi Soumetar, a svéd pártnak a Nya Pressen a pártlapja; mert a legujabb időkig fönnállott a svédek és finnek (fennománok és svekománok) közt a nyelvháboru. Egyházi tekintetben az ország egy luteránus érsekségre és két püspökségre van beosztva; az érsek székhelye Abo, a két püspöké pedig Porvoo és Kuopio. A püspököket a megyebeli papoktól titkos szavazás utján választott három jelölt közül az uralkodó nevezi ki. Az egyházi megyék prépostságokra (45) és ezek parokiákra (504) oszlanak. Az orosz egyház 24 községet számlál; élén a viborgi püspök áll. A róm. katolikusoknak két községök van: Helsingforsban és Viborgban.

Kormányzás, közigazgatás és törvénykezés.

F. 1809 óta elválhatatlanul van egyesítve Oroszországgal: az orosz cár mindenkor egyszersmind a finn nagyfejedelem. A kér ország külügyeit közösen vezetik; az orosz cár a hadak ura; minden egyébben azonban F. teljesen független Oroszországtól; van saját alkotmánya, törvényhozó testülete, hadserege, bankja, pénze és határvámja Oroszországgal szemben. A finnek alkotmányát 3 törvénykönyv foglalja magában; ezek: 1. az 1772 aug. 21. Stockholmban szentesített alkotmány (svédül: Regeringformen, finnül: Hallitusmuoto); 2. az 1789 febr. 21. és ápr. 3-án kelt «Egyesülési és biztosító levél» (svédül: Förenings och säkerhets-akten, finnül: Yhdistys ja vakuutus-kirja), amelyeket I. Sándor nagyfejedelem és utódai szentesítettek és 3. az 1869 ápr. 15. szentesített «Országgyülési rend» (finnül: Valtiopäivä-järjestys) és az 1878-ki katonai törvény. A közigazgatás élén a«Császári finn szenátus» áll; ennek hatásköréhez tartoznak a polgári kormányzat, a közgazdasági ügyek s a legfelsőbb igazságszolgáltatás, kivévén azon ügyeket, amelyeknek elintézése egyenesen az uralkodónak van fentartva. A szenátusnak két főosztálya van: az igazságügyi és a gazdasági: ez utóbbi gyakorolja a cár nevében a végrehajtó hatalmat és 6 ügyosztályra oszlik; ezek: a polgári, pénzügyi, kamarai, hadi, egyházi és földmivelési. A szenátus elnöke a főkormányzó, aki rendesen valami magas állásu orosz katonatiszt. Az igazságügyi főosztály az ország legfőbb itélőszéke. A szenátus tagjai csak finnek lehetnek és felerészben nemesek, felerészben a papi, polgári és parasztrendből valók: a cár nevezi ki őket. A cár oldala mellett van egy finn miniszter-államtitkár, ki a cári finn kancellária főnöke. Az országgyülés négy rend gyüléséből áll; e rendek: a lovagság és nemesség, a papság, polgárság és parasztság; mindegyik rend külön tanácskozik és határoz. A nemesi és lovagi rend elnöke, kit a cár nevez ki, az «ország marsallja» cimet viseli. Alaptörvényt hozni, megváltoztatni vagy eltörülni csak az uralkodó előterjesztésére s mind a négy rend beleegyezésével lehet; ugyanez áll a kiváltságokra és adókra nézve is. F. 8 kormányzóságra (län) van osztva; ezek: Nyland (11872 km² 239456 lak.), Abo (24171 km² 395474 lak.), Tavastehus (21585 km² 257851 lak.), Viborg (43056 km²351600 lak.), St.-Michel (22481 km² 180920 lak.), Kuopio (42731 km²290654 lak.), Vasa (41712 km² 417192 lak.) és Uleaborg (165641 km²246993 lak.). Minden kormányzóság élén egy kormányzó áll, kiket a gazdasági szenátus ajánlatára a cár nevez ki. A kormányzóságok járásokra vannak osztva, ezek élén egy járásbiztos (kruununvonti, svédül: kronofogde) és egy adóösszeiró áll. A járások rendőri körökre oszlanak. A járások száma 57, a rendőri köröké pedig 250. A városi közigazgatás a városi tanács kezében van s ez a kormányzók fenhatóságának van alárendelve. A szenátus igazságügyi főosztályán mint legfőbb itélőszéken kivül van 3 udvari törvényszék: az aboi, vasai és a viborgi; az első alá 19, a második alá 15 és a harmadik alá 23 járás tartozik. A városi biróságok száma 31. Az ország pénzügyei kedvezők. Az 1893-ki budget főbb tételei a következők: Bevételek az állam birtokaiból és különböző tőkék kamataiból: 4739842 márka (= 40 kr.), egyenes adókból 5703420, indirekt adókból 21827000, bélyegadó 1000000, utlevelek, iskolaadó és apróbb bevételek 2395550, posta 1800000, a rezervalapokból 4119000, a finn banktól 249541, mult évi maradék 5393176; összesen: 47227479. Kiadások: a cár rendelkezésére 250000, kormány 1794628, igazságügy 1294314, polgári közigazgatás 8342254, vallás- és közoktatásügy 6568328, egészségügy 1862850, fogházak 1371703, államadósságok kamatai és törlesztése 3959000, közmunkaügy és mezőgazdaság 3011497, vasutak 1018000, nyugdijak és adományok 2005939, katonaügy 7488860, különböző kiadások 3183130, maradék 1894. évre 5076976. Az államadósság 1893 jan. 1. 75287159 márka. Az 1878-ki katonatörvény szerint minden 21 éves finn katonakötelezett; a tettleges szolgálat tartama 3 év, a tartalékos szolgálat 2 év; akik tettleges szolgálatra nem hivatnak be, 5 évig maradnak a tartalékban és ez idő alatt 3-szor tartoznak részt venni a fegyvergyakorlatokban. A hadsereg létszáma békeidőben 236 tiszt, akiknek finneknek kell lenniök és 6020 katona, ezenkivül orosz katonák is állomásoznak az országban. Tengeri haderő nincs, az orosz tengerészetbe van beosztva 829 finn hajókalauz. Közjogi helyzetük bővebb ismertetéséhez v. ö. Vikár Béla, Élet I. évf. 3-4. sz.: Oroszország és Finnország c. cikkeit.