Ritkán fordul elő, hogy a főváros az ország kapuja is egyben. Mivel azonban nemigen megy senki szárazföldi úton Finnországba, csaknem valamennyi út Helsinkin át vezet. Aki hajóval érkezik, mindjárt a város szívében találja magát - a kikötő közvetlenül a piactér mellett fekszik, ahol az Espalansi, a főváros pompás bevasárlóutcája kezdődik. A repülővel érkezők is hamar a központba juthatnak: a belvárostól 20 km-re északra fekvő nemzetközi Vantaa repülőtérről repülőtéri buszjárat viszi be őket 35 perc alatt a főpályaudvarhoz.

Helsinki egyszerre tűnik nagynak és kicsinek attól, hogy a város beépítettsége levegős, az épületek között sok a víz és a zöldterület, a lakónegyedek kiterjedtek - noha Helsinkinek csupáncsak jó félmillió lakosa van. Másfelől azonban mégsem tűnik a város nagynak, mert nem felhőkarcolók sorjáznak benne. Mindez elsősorban a híres finn építészeknek köszönhető, akik egészen sajátos, világos stílust fejlesztettek ki, amely annak ellenére, hogy helyenként már-már monumentálisnak tűnik, összhangban áll a természettel. A központban állva tekintetünk akadálytalanul pásztázhatja a tengert, amelyből sziklaszigetek emelkednek ki elszórtan itt-ott.

Sokféle módja van annak, hogy Helsinkit felfedezzük. Városmagja nem túl nagy, gyalogosan is kényelmesen bebarangolható. Szokatlan, de melegen ajánlott módja a várossal való ismerkedésnek a villamossal (3T vonal) tett városnéző út. Elegendő hozzá egy közönséges jegy, a jegyárusító helyeken kísérőfüzetet is adnak hozzá, amelyben angolul és németül is megtaláljuk a vonalon fekvő nevezetességek leírását. Városnéző buszok a déli kikötőtől és az Esplanadiról indulnak, a sétahajók pedig a kikötőből. Gyalogos városnéző séták indulnak "történelmi Helsinki" és "orosz múlt" címmel.

Mielőtt 1917-ben elnyerte függetlenségét, Finnországnak előbb át kellett vészelnie az 500 éves svéd, majd az ezt követő egy évszázados orosz elnyomást. Ezek a vegyes - nyugati, majd pedig keleti - hatások jelentősen hozzájárultak Helsinki arculatának megformálásához. A települést 1550-ben alapította Gustav Vasa svéd király, ám a monumentális városközpont kialakítása a 19. század elejére maradt. E munkát - körzővel és vonalzóval - jószerével egyetlen nagy építész, a német születésű Carl Ludvig Engel végezte el. Első megbízása az új közigazgatási központ felépítése volt, ezt a székesegyház, szenátus, egyetem és egyetemi könyvtár követte. Engel neoklasszikus munkái egyébként Szentpétervárott és Tallinban is láthatók. Idővel Helsinki a nemzeti megújulási mozgalmaknak is központjává lett. Hazai építészek tűntek fel - Eliel Saarinen és Alvar Aalto -, majd a függetlenség 1917-es kivívása után a finn funkcionalizmus lépett a szecesszió helyére Helsinki meghatározó építészeti stílusaként.

Semmi sem védte meg a várost az 1944-es kiterjedt orosz légitámadásoktól, amiként a lázas, és nem mindig jóra vezető háború utáni újjáépítés szörnyszülöttjeitől sem. Mindamellett a város tenger melléki helyzete meghatározó szerepet játszott Helsinki régi fényének visszaállításában. Mára a finn főváros nem csupán kikötővárosként jelentős, de a hajógyártásnak és a nemzetközi tárgyalásoknak is fontos központja.

Látnivalók:

Pályaudvar (Rautatieasema)

A finn nemzeti romantika szecessziós formát öltő építészetének időtállóan szép példája (1916). Eliel Saarinen fő alkotása, aki egy ideig a düsseldorfi Iparművészeti Iskola professzora volt.

Sziklatemplom (Temppeliaukion kirkko)

A főváros egyik legnagyobb nevezetessége a központtól kicsit kijjebb található, Elő-Töölö városrészben (Etu-Töölö). A sziklatömböt felülről bontották meg robbantással, majd pedig lapos kupolát emeltek fölé üvegből és rézből. Falait a csupasz szikla, a csiszolatlan, jellegzetes rózsaszín-szürkés gránit alkotja. Az archaikus tér mély nyugalmat áraszt, kiválóan alkalmas egy kis meditációra (a háttérben Sibelius zenéje hallatszik). Az építészpáros Timo és Tuomo Suomalainen 1969-ben befejezett alkotása.

Finlandia-palota (Finlandiatalo)

A Töölö-öböl déli partján álló koncert- és kongresszusi palota Alvar Aalto, a híres építész munkája.. 1971 és 1975 között épült fehér márványból. Itt született meg az Európai Biztonsági Konferencia fontos záródokumentuma. Az összesen 2000 férőhelyes két koncertteremnek kiváló akusztikája van.

Kallio-templom (Kallion kirkko)

A nemzeti jegyeket viselő finn szecesszió legjobb példája, Lars Sonck műve (1912). Belsejét is szecessziós motívumok díszítik. Harangjátéka Sibelius-dallamokat játszik.

Piactér (Kauppatori)

A piactér közvetlenül a tengerparton, a kikötő mellett terül el, úgyhogy az árut, mindenekelőtt a frissen fogott halat közvetlenül a hajókról lehet árusítani. A vásárcsarnok (Kauppahalli) még a cári időkből származik. A piactéren háttal a víznek állva bal kézre, még az Esplanadi kezdete előtt láthatjuk Helsinki jelképét, Havis Amanda szökőkútját. Szemben jobbra a sarkon áll az elnöki palota, távolabb balra a városháza, amely mögött a Szenátus térre jutunk.

Olimpiastadion

Az 1940-es olimpiára építették a stadiont, amelyet azonban a háború miatt csak 1952-ben rendeztek meg Helsinkiben. A stadion előtt áll Paavo Nurmi, a legendás hosszútávfutó szobra. A 72 m magas toronyból (lift van) szép kilátás nyílik.

Szenátus tér (Senaatintori) és Székesegyház (Tuomiokirkko)

A Szenátus teret övező klasszicista épületek (1820-1850) a berlini származású Carl Ludwig Engel tervei alapján épültek. A térnek pontosan az északi részén áll a Nagytemplomnak (Suurkirkko) is nevezett Székesegyház (Tuomiokirkko). Lépcsőin (ahonnan szép kilátás nyílik a városra) mindig fiatalok üldögélnek, mert a templomtól balra van az egyetem. Épületét eredetileg a cár főkormányzói hivatalának szánták. Vele szemben áll az az épület, amelyikről a tér a nevét kapta: a cári időkben innen irányította a szenátus a Finn Nagyhercegség életét. Ma minisztériumok kaptak benne helyet. A tér közepéről II. Sándor cár szobra tekint le a kikötőre.

Uszpenszki-katedrális (Uspenskin katedraali)

A piactértől keletre, egy hídon túl Helsinki egyik pravoszláv templomának aranyozott kupolái tűnnek fel. 1868-ban készült el a templom, amely "idegen" építészeti formáival elüt a környezetétől. Ezzel egyben a Finnországot ért keleti hatást és a finnek vallási toleranciáját is példázza.

Botanikus kert (Kasvitieteellinen puutarha)

Hatalmas park napos és árnyas pihenőhelyekkel. Sok városlakó keresi fel, különösen a közeli Hakaniemi lakónegyedből.

Kútpark (Kaivopuisto)

A régi park egy dombon létesült, amelynek lábánál diplomatanegyed terül el. A számos 19. századi villa a finn építészeket dicséri. A domb szikláiról pompás kilátás nyílik a Helsinki előtti szigetekre. A parktól nyugatra találhatók a nagykövetségek, előttük közép-európaiak számára különös dolog látható, nevezetesen egy szőnyegmosoda. A vízen futó stégekre stabil asztalokat építettek. Nemegyszer egész családok kefélik rajtuk gyökérkefével és mosószappannal a rongyszőnyegeiket. Nyaranta a városi tanács ingyen hangversenyeket rendez a parkban. Télvíz idején, amikor befagy a tenger vize, gyalog átlábalhatnak a közelebbi part menti szigeteke.

Pihlajasaari pihenőpark

Nyaranta hajók járnak a kútparktól nyugatra fekvő kikötőhelyről Pihlajasaarira (15 perc), az egymással híddal összekötött két szigetre. Nagyszerű strandok, erdei sétautak, kávéház és pecsenyesütő várja a pihenőparkban a kirándulókat.

Esplanadi

Park nyúlik el hosszan az Esplanadi, azaz Helsinki pompás bevásárlóutcájának két része között. Esténként az Esplanadi menti kávézók megtelnek a helybéli fiatalokkal.

Csillagvizsgáló-hegy (Tähtitorninvuori)

A piactér és a Kútpark közötti részen emelkedik a csillagvizsgáló-hegy, ahonnét szép kilátás nyílik a városra. Északi részén áll a Német templom (a finn evangélikus egyházhoz tartozik).

Sibelius-park (Sibeliuksen puisto)

Érdemes felkeresni a Sibelius-emlékművet, Eila Hiltunen karjalai szobrásznő alkotását (1967). A modern finn művészet hatásos példája. A tiltakozások miatt Hiltunen kénytelen volt a hagyománybontó emlékmű acél orgonasípjai mellé a híres zeneszerző fejét ábrázoló kőszobrot is faragni.

Amos Anderson Művészeti Múzeum (Amos Andersonin taidemuseo)

A jelenkori finn művészet műzeuma.

Design Forum Finland

Minden megtalálható itt, ami híressé tette a finn formatervezést: kézműipari és iparművészeti tárgyak, alkalmazott grafika, ipari formatervezés (búto, lámpa, étkészlet, evőeszköz, ékszer, szövet). Egymást váltó időszaki kiállítások.

Finn Nemzeti Galéria (Valtion Taidemuseo)

Három gyűjteményből áll:
1. Ateneum - a finn művészetet mutatja be a 18. századtól az 1960-as évekig, a külföldit pedig a 17. századtól ugyamcsak az 1960-as évekig.
2. Kiasma - modern finn és külföldi művészet.
3, Sinebrychoff Múzeum - régi külföldi mesterek, ikonok, miniatúrák.

Finn Nemzeti Múzeum (Kansallismuseo)

Három osztálya tekinthető meg: a prehistorikus, a historikus és a néprajzi gyűjtemény.

Seurasaari skanzen

A skandináv skanzenek legjobb finn példája a Seurasaari szigeten. A szépen parkosított, erdős területen tanyákat, udvarházakat, szaunákat, malmokat és egy fatemplomot tekinthetünk meg. Finnország minden részéből hoztak épületeket.

Helsinki Város Múzeuma (Helsingin kaupungin museo)

A múzeum a 20. századi finn művészet keresztmetszetébe ad betekintést.

Helsinki Történeti Múzeuma (Kaupunginmuseo)

A múzeum Helsinki és a hozzá tartozó Uusimaa tartomány életét mutatja be az alapítástól kezdve.