fehér éjszakák és a sarkifény
Lehetetlen tökéletesen leírni a fehér éjszakák értékét, míg el nem töltöttünk ott előtte egy teljes finn telet. Június és július alatt, mikor a nappalokat és az éjszakákat csak az alkony egy rövid szakasza választja el délen, és a Nap sosem nyugszik le északon, a természet gyorsan kitalálja, mit is veszített a téli hónapok alatt. Az évnek ez az időszaka különleges atmoszférával bír, ahogy a folyók partjain és a szigeteken öröm tüzek lobognak, melyek a finn babona szerint a sikeres őszi betakarítást segítik.
Kaamos a finn neve azoknak a hosszú sarki éjszakáknak, mikor a nap a horizont alatt mozog, s a hold illetve a csillagok fénye sajátos alkonyi derengést alkotva tükröződik a hórol.
A sarki fény (aurora borealis) egy elragadó természeti jelenség. A számik úgy gondolták a fényjátekot a holtak szellemei csinálták; ma már tudjuk, hogy a légkör pozitív töltésű részecskéi (protonok és elektronok) és a magasabban fekvő atmoszférikus részecskék kölcsönhatása okozza. Az ionok különböző hullámhosszú sugárzást bocsátanak ki, jellegzetes színt adva a sarki fénynek (vöröses és zöldes-kék). A tudományos vizsgálattol eltekintve is klassz látványosság a megfigyelése.
|