Petäjävesi ótemploma 1763–64-ben épült faszerkezetű evangélikus templom Petäjävesi községben. A templomhoz 1821-ben épített harangtorony is tartozik. A templom a település központjától kb 1 kmre nyugatra található. A fatemplomot 1879-ben használaton kívül helyezték, miután az 1867-ben önállósult egyházközség új temploma elkészült Petäjävesi központjában. Az ótemplom mind belsőleg, mind pedig külsőleg kivételesen jól megőrizte eredeti formáját. Jelenleg igen kedvelt esküvői szertartások helyszíne, nyaranta pedig istentiszteletet is celebrálnak itt. 1994-től szerepel az UNESCO Világörökség listáján.

1879-ben elkészült Petäjävesi új temploma. Ez az ótemplom használaton kívülre kerülését is jelentette egyben. Évtizedekig csak a templom melletti temetőt és a haranglábat használták rendeltetésének megfelelően. Az épület építészeti és történelmi jelentőségét elsőként egy osztrák művészettörténész, Josef Strzygowski ismerte fel az 1920-as években. 1929-től több rendben is felújították a templomot, majd 1994-ben jóváhagyták felvételét az Unesco Világörökség listájára, mint a Kelet-Skandináviára jellemző faépítészet képviselőjét. Ez az épület egyrészt a Nyugat-Skandináviában található legrégibb fatemplomoktól (Világörökséglistán a norvég urnesi dongatemplom) az építkezéskor használt fecskefarkas gerendakötés használatában tér el. Az észak-oroszországi orosz és ortodox hagyományokat képviselő gerendaszerkezetű fatemplomoktól szintén különbözik (Világörökséglistán a kizsi templomépület).