Az 1917-ig tartó orosz megszállás máig tartó hatásaként a finn vasútvonalak az ottanival megegyező 1524 mm-es széles nyomtávot alkalmazzák. Emiatt az 5794 km-es hálózatuk nem kapcsolódik a többi Európai Uniós ország hálózatához. Az alacsony népsűrűség, és a főleg fában gazdag országban igen alacsony a kétvágányú vasútvonalak részaránya. A hálózat alig tíz százaléka – 507 km – ilyen, ez is kizárólag Helsinki környékén található. A vasútvonalak villamosítása a relatíve kis forgalmú pályák ellenére töretlenül zajlik, a 3047 km-nyi felsővezeték több mint a hálózat felét fedi, és elér az északi sarkkörig is.

A nemzetközi személyszállítás 100%-a egyetlen határátkelőn és mindössze napi három pár vonattal bonyolódik Helsinki és Szentpétervár között. E vonatok 255 ezer utast szállítanak évente, vonatonként átlagosan 116 főt. Ez a szám évről évre csökken. Nem ilyen a helyzet a teherszállításban: évente 17,6 millió tonnát tesz ki a vasúti forgalom a finn–orosz relációban. Ennek jelentős része hajón folytatja tovább az útját. E mennyiség azért ilyen nagy, mert a közúti szállítás még gyerekcipőben jár Oroszországban. A 17,6 millió tonnás mennyiség hatszorta nagyobb, mint Finnország teljes nemzetközi közúti forgalma. Könnyen belátható, hogy a finnek sajátos földrajzi helyzetük lévén inkább profitálnak abból, hogy vasútjuk kompatibilis az orosszal, mint abból, ha a svéddel lenne az. Svédország irányában ugyanis mindössze egyetlen közös vasúti határátkelőhely van, messze fenn északon, a Botteni-öböl partján. Itt a teherforgalom igen csekély, az áru átrakása, vagy a forgóváz cseréje nagyon megdrágítaná a szállítást, a jelentős szállítási idő növekedésről nem is szólva. A „maradék” 900 ezer tonna áru tehát nagyobb részt nem itt hagyja el az országot, hanem (vasúti) kompon. A finn vasút ugyanis rendelkezik normál nyomtávolságú, vagy arra átszerelhető kocsival is. Néha ezek a kocsik fel-feltűnnek távoli országok vasúti hálózatán is.
 
A Botteni-öböl északi részén lévő vasútvonalon jelenleg nem történik személyszállítás. Így az utasok Lulea városból kénytelenek busszal utazni a határvároskába, Haparandába, ahonnan átszállással juthatnak el Kemibe a vonathoz. Haparanda a Tornion folyó partján fekvő városka, melynek finn oldalán van vasút, csak épp a személyforgalom korlátozódik heti két pár vonatra. E vonalon (Kemi–Tornio–Kolari) ugyanis főleg síelni igyekvő belföldi turistákat szállítanak éjszakai vonatokkal.
 
A InterRail és EURailpass utasok kétféleképpen juthatnak el Finnországba: Stockholmból hajóval (félárú – kb. 10 euróba kerülő – jegy váltására jogosultak a kompra), vagy északon busszal, mely járatokon elfogadják a vonatjegyet. Az északi útvonal komplikáltabb, és a menetrendek is csak finn, svéd nyelven állnak rendelkezésre.