Gazdasága: ipari ország. Finnország egy iparosított, nagyban szabadpiacú gazdasággal rendelkező ország, nagyjából akkora egy főre eső jövedelemmel, mint az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország vagy Olaszország. A Világgazdasági Fórum 2009-2010-es listája szerint a világ 6. legversenyképesebb országa.[4] A finn életszínvonal magas. A finn GDP és adó hozzávetőleg ötödét egyedül a Nokia adja, amely így az ország stratégiai magánvállalata.
 
Gyors nyugat-európai integrációja során Finnország egyike volt annak a 11 országnak, amelyek bevezették az euró egységes pénznemet 2002. január 1-jén. A gazdasági növekedés 1991 körül a Szovjetunió felbomlásával erősen visszaesett (a finn márkát kétszer is leértékelték, a munkanélküliség a 1990-es 3,2%-ról 1994-re 16,6%-ra nőtt), majd a Nokia robbanásával gyors volt 2002-ig, de 2003-ban lelassult a globális világgazdasági depresszió miatt.

Fő gazdasági szektor az ipar, ezen belül a fafeldolgozás, fémipar, telekommunikáció és az elektronikai ipar. Leszámítva a fát és néhány ásványi kincset, Finnország nagyban függ nyersanyag, energia és fontosabb élelmiszeri cikkek importjától.
 
Az éghajlat miatt a mezőgazdaság csak néhány alapvető termékre szorítkozik. A faipar, ami a vidéki területeken élők számára nyújt jövedelemforrást, nagy szerepet játszik az exportban.

Exporttermékek: műszaki berendezések és alkatrészek, vegyipari termékek, fémek, fa, papír, cellulóz.
 Importtermékek: élelmiszer, kőolaj és olajszármazékok, vegyipari termékek, közlekedési eszközök, vas és acél, műanyagok, vetőmagok.
 Főbb kereskedelmi partnerek: Európai Unió, USA, Oroszország.